Brexit, koronavírus-járvány, orosz-ukrán háború, energiaválság, átható versenyképességi problémák, Trump vámháborúja és Grönland fenyegetése – a listát még folytathatnánk, hisz nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi éveket krízisről krízisre evickélve töltötte az Európai Unió. Ahogy azonban mondani szokás, az európai integrációt rendszerint éppen az ilyen válságok hajtják előre. A Mercosurral és Indiával kötött szabadkereskedelmi alkukat, a felfegyverzési hitelprogramot, a hétéves költségvetés reformját, valamint a tőkepiaci unió és a virtuális, "28. tagállam" tervét mind-mind tekinthetjük a masszív gazdasági és geopolitikai kihívásokra adott válaszadási kísérletnek. Közben kontinens-szerte újramelegítettek olyan elképzeléseket is, mint a többsebességes Európa – azaz magállamok és a periférián maradó többiek –, egy európai elnöki szuperpozíció létrehozása vagy egy közös katonai "légió" felállítása. De hogyan határozhatja meg Európa jövőjét a német és francia álláspontok közti ellentét...