Az ankarai NATO-csúcs (2026. július 7–8.) legfontosabb üzenete nem egy új stratégiai jelszó, hanem a végrehajtás volt. A szövetség azt kívánta bizonyítani, hogy a megemelt védelmi kiadásokból valódi ipari kapacitás és stratégiai szállítási képesség születik. A politikai csúcspontot a szerdai állam- és kormányfői ülés jelentette, de az irányváltást már a keddi védelmi ipari fórum is jelezte, ahol kevesebb általános ígéret, több konkrét beszerzés és képességfejlesztés jelent meg. Magyarország számára a csúcs különösen fontos próba volt: az új kormánynak vissza kellett térnie a szövetségi főáramba, képviselnie kellett a kárpátaljai magyarok ügyét, és bizonyítania, hogy Budapest hozzájárulásokat is visz a NATO asztalára.